Hogy miért nem bevett műfaj a pszichoreality, tehát nagyközönség számára jelenidőben megmutatni azt, ami a lelkünkben történik? Esendőség, sérülékenység, törékenység - tehát esés, sérülés és törés lehetőségét rejti. És lehet, hogy vállalom ezt a sok kockázatot, és a végén még csak nem is sikerül?!
Ha az a siker, hogy valahova eljutok, aminek van látható eredménye, akkor úgy képzelem, hogy ennek a most fölvállalt utamnak a siker-mérője lehet majd mondjuk egy olyan TED előadás, mikor magáról az útról beszélek. Kirakom azt, hogy honnan hova jutottam, tehát mutathatóvá válik, amit elértem. De nekem nem ez a célom.
Sikernek én azt tekintem, hogy most, ebben a pillanatban le merem írni, ami bennem van és ki merem rakni. Siker nekem most az, hogy beleállok valamibe, ami félelmetes nekem, tehát meglépek belül valamit. Pont ezért lehetséges, hogy a siker majd formálódik napról napra. Lehet, hogy a siker két hónap múlva az lesz, hogy abbahagyom majd a blogot, mert lehet, hogy azt fogom érezni ott, hogy az visz előre.
Iszonyú nehéz volt ennek a blognak az ősét, a Lélekápolás koronavírus idején nevű blogot (ld. ugyanez a felület, korábbi bejegyzések) abbahagynom. Rengeteg megítélésem lett magam felé: nem vagyok elég kitartó, nem tehetem ezt, hiszen már annyit beleöltem, kellene csinálni tovább! Ráadásul mások is hiányolták a folytatást - ahogy belül magamat, úgy kívülről is próbáltak rávenni az út folytatására. Erőnek erejével kellett megtartóztatnom magam attól, hogy magamnak vagy másoknak való megfelelésből írjak.
A szívem más irányba vitt, de az agyam gyalogolt volna tovább a kitaposott úton, tehát olyan volt pár hétig, mintha szétszakadnék. Nagyobb kihívás volt állni a szakadás érzésének nehézségét, mint az 5 gyerekemet a tiramisus táltól távol tartanom.
Legtöbbet az segített, hogy eltereltem a figyelmem, mikor épp jött a húzás. Hasonlót éltem meg, mint a cigiről való leszokásnál és hasonló mantra is segített: nem kell leszokni, csak azt az 5 nehéz percet átvészelni, mikor mágnesként húz! Pár hét után halványult a beszívó erő.
Valamit befejeztem két hónapja, amitől ott képződött egy vákuum. A szívásának ellen tudtam állni addig, míg belülről megérkezett és megerősödött, hogy mi kerüljön a helyére. Így szívből és gyomorból - és persze az agyam támogatásával - születhetett meg most ez a bejegyzés. Nekem ma ez a siker.
Comments