top of page
Keresés

Ezerízű magány (Lélekápolás karantén idején 29.)




Mikor lennél valakivel, de messze van, 

a vírus elzárt tőle és a skype szinte hasztalan, 

mikor egyedül tolod a gyerekekkel, 

adod a figyelmet, a kaját és csak a zoom meeting szabadít fel,

mikor csak te dolgozol és a másikat a háztartás temeti el, 

mikor hazamenni nem egy feloldódással ér fel, 

de elmenni sem olyan már, 

mikor egyedül pakolod bele az erőt, hogy összetartsd, mi összenőtt,

mikor tolod a mindent a munkádba, 

mert nincs ki melléd álljon, hogy együtt higgyetek a csodádban, 

mikor a cég hirtelen a padlón vagy hirtelen szárnyal,

mikor nincs, ki a döntések súlyán árnyal, 

mikor a karantén a rutinokba zár be, 

de elvárod, hogy ezt szó nélkül nyeld le:

"Van benne sok jó és másnak több minden tesz keresztbe!", 

mikor az oviban homokszem lenne a jeled,

mikor sivatagnak érzed az embereket,

mikor tudod, hogy ezzel az egésszel nem vagy egyedül, 

de egy kapcsolódás ritka, hogy gyógyírként elmélyül, 

mert nincs ott másik szem, száj és mi embernek ingere, 

nincs a közös rezdülések megtartó ereje,

mikor az üresség már magadtól is elszakít, 

mikor a lelkedtől távolodsz el,

akkor ott, a magány fájdalmában őt csak ölelni, ölelni, ölelni kell. 

235 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
bottom of page